Leírás
A Fernando Melani háza - Műterem Pistoiában, a Corso Gramscin áll: ebben a házban élt és alkotott 1945 és 1985 között ez az autodidakta művész. A hely pontosan olyan maradt, amilyen volt, és itt lakás, műhely és műalkotás egy és ugyanaz.
Odabent a falakat, a mennyezetet és a padlót is a művei borítják, abban az elrendezésben, ahogyan maga Melani helyezte el őket. A mennyezet gerendáiról vashuzalok és fémlemezek lógnak, a szobákban ma is anyaghalmok, fémekkel végzett kísérletek és jegyzetek sorakoznak, mert a művész soha semmit nem dobott ki.
Melani csak 1945-ben, a háború után kezdett festeni, természet után készült tájképekkel, de hamar áttért az absztrakcióra. Pályája az arte povérán, a konceptuális művészeten és a minimal arton át vezetett, és 1972-ben eljutott vele a kasseli Documenta 5-re is.
A város 1987-ben, két évvel a művész halála után vásárolta meg a házat, és hosszú felújítás után 1998-ban nyitotta meg újra a nagyközönség előtt. Sokan installációnak hiszik, Melani számára azonban ez volt „különös művészi tevékenységének” kiindulópontja.
Odabent a falakat, a mennyezetet és a padlót is a művei borítják, abban az elrendezésben, ahogyan maga Melani helyezte el őket. A mennyezet gerendáiról vashuzalok és fémlemezek lógnak, a szobákban ma is anyaghalmok, fémekkel végzett kísérletek és jegyzetek sorakoznak, mert a művész soha semmit nem dobott ki.
Melani csak 1945-ben, a háború után kezdett festeni, természet után készült tájképekkel, de hamar áttért az absztrakcióra. Pályája az arte povérán, a konceptuális művészeten és a minimal arton át vezetett, és 1972-ben eljutott vele a kasseli Documenta 5-re is.
A város 1987-ben, két évvel a művész halála után vásárolta meg a házat, és hosszú felújítás után 1998-ban nyitotta meg újra a nagyközönség előtt. Sokan installációnak hiszik, Melani számára azonban ez volt „különös művészi tevékenységének” kiindulópontja.