Leírás
A San Bartolomeo in Pantano-templom Pistoia egyik legrégebbi temploma: a 8. században longobard apátságként jött létre, és ma is a 12. századi román kori arcát mutatja ötíves homlokzatával és csupasz kőbelsejével. Belül egy 13. századi szószéket és az apszisban egy nagy, festett Krisztus-alakot őriz.
A homlokzatot öt, karcsú oszlopokon álló ív tagolja, amelyeket fehér és zöld márványsávok szegélyeznek, mintha álárkád lenne. A sarkokon és a középső ív körül kőoroszlánok ülnek: kettő a mancsa alatt egy embert és egy baziliszkuszt tart.
A főkapu felett a Gruamontének tulajdonított architráv Krisztust ábrázolja az apostolok között, miközben Tamás megérinti az oldalát, hogy higgyen a feltámadásban. Az 1167-es évszám és a megrendelő, bizonyos Rodolfino neve is olvasható rajta.
A háromhajós belső tér egyszerű és hangulatos, cocciopesto padlóval és faragott kőtömbökből épült falakkal. Az apszisban kék alapon a Felséges Krisztus uralja a teret szentek és angyalok között; a 13. század végén festették, és Manfredino di Albertónak tulajdonítják.
A Guido da Como szószéke a 13. század közepén készült, és a pistoiai középkori szobrászat egyik csúcsdarabja; egy másik mester további domborműves mezői ma a falba vannak építve.
A főoltár fakeresztje egy Giovanni Pisano stílusához közel álló szobrász műve. Az oltárképek közül kiemelkedik Giovanni Maria Butteri 1596-os Madonna a gyermekkel és szentekkel című alkotása, amelyet egyik remekművének tartanak.
A templomot 726 és 764 között alapította Gaidoaldo longobard orvos, közvetlenül a városfalakon kívül. A név „pantano” szava, azaz mocsár, a hely sáros talajára utal, amely a Brana-patak medrének változásaihoz kapcsolódott.
A belső tér ősi hangulata részben a felújítás eredménye. 1951 és 1961 között évszázadok toldásait bontották le: előkerültek a kőfalak, újra kinyitották a keskeny ablakokat, és megtalálták az apszis festményeit.
Augusztus 24-én, a szent ünnepén tartják a város egyik legszívből jövőbb ünnepét. A gyerekek homlokát évszázadok óta megkenik, hogy megvédjék őket a szellemektől, ma már a torokfájás ellen is; árulják a „coronákat” is, vagyis a omlós tésztából készült nyakláncokat, amelyek közepén nagy medál ül.
Ne hagyd ki
• Gruamonte architrávját.
• A Felséges Krisztust az apszisban.
• Guido da Como szószékét.
• Giovanni Maria Butteri oltárképét.
Tudtad?
• A 15. és a 18. század között az apátság a bencések után a lateráni kanonokok, más néven „Rocchettinik” kezére került, majd a vallombrosaiakéra, mielőtt 1810-ben plébániatemplom lett.
A homlokzatot öt, karcsú oszlopokon álló ív tagolja, amelyeket fehér és zöld márványsávok szegélyeznek, mintha álárkád lenne. A sarkokon és a középső ív körül kőoroszlánok ülnek: kettő a mancsa alatt egy embert és egy baziliszkuszt tart.
A főkapu felett a Gruamontének tulajdonított architráv Krisztust ábrázolja az apostolok között, miközben Tamás megérinti az oldalát, hogy higgyen a feltámadásban. Az 1167-es évszám és a megrendelő, bizonyos Rodolfino neve is olvasható rajta.
A háromhajós belső tér egyszerű és hangulatos, cocciopesto padlóval és faragott kőtömbökből épült falakkal. Az apszisban kék alapon a Felséges Krisztus uralja a teret szentek és angyalok között; a 13. század végén festették, és Manfredino di Albertónak tulajdonítják.
A Guido da Como szószéke a 13. század közepén készült, és a pistoiai középkori szobrászat egyik csúcsdarabja; egy másik mester további domborműves mezői ma a falba vannak építve.
A főoltár fakeresztje egy Giovanni Pisano stílusához közel álló szobrász műve. Az oltárképek közül kiemelkedik Giovanni Maria Butteri 1596-os Madonna a gyermekkel és szentekkel című alkotása, amelyet egyik remekművének tartanak.
A templomot 726 és 764 között alapította Gaidoaldo longobard orvos, közvetlenül a városfalakon kívül. A név „pantano” szava, azaz mocsár, a hely sáros talajára utal, amely a Brana-patak medrének változásaihoz kapcsolódott.
A belső tér ősi hangulata részben a felújítás eredménye. 1951 és 1961 között évszázadok toldásait bontották le: előkerültek a kőfalak, újra kinyitották a keskeny ablakokat, és megtalálták az apszis festményeit.
Augusztus 24-én, a szent ünnepén tartják a város egyik legszívből jövőbb ünnepét. A gyerekek homlokát évszázadok óta megkenik, hogy megvédjék őket a szellemektől, ma már a torokfájás ellen is; árulják a „coronákat” is, vagyis a omlós tésztából készült nyakláncokat, amelyek közepén nagy medál ül.
Ne hagyd ki
• Gruamonte architrávját.
• A Felséges Krisztust az apszisban.
• Guido da Como szószékét.
• Giovanni Maria Butteri oltárképét.
Tudtad?
• A 15. és a 18. század között az apátság a bencések után a lateráni kanonokok, más néven „Rocchettinik” kezére került, majd a vallombrosaiakéra, mielőtt 1810-ben plébániatemplom lett.