Leírás
A Santa Maria delle Grazie-templom egy kis reneszánsz templom Pistoiában, a régi Ospedale del Ceppo mellett, amely egy kórházi kórteremben történt csodából született. A pistoiaiak „Madonna del Letto”-nak, vagyis az Ágy Madonnájának hívják, mert bent valóban megőrzik a csoda ágyát.
Kívülről puritán: egyszerű kapuzata van, melynek szárait gyertyatartó-díszek (candelabrumok) borítják, fölötte pedig egy nagy lunetta látható a község címerével. Belül az egyhajós tér kazettás mennyezetű, és egy olyan tágas kórusban végződik, hogy önálló épületnek tűnik; ihletét a firenzei Brunelleschi-féle Pazzi-kápolna adta.
A főoltáron áll a Madonna a gyermekkel című 14. századi freskó, amelyet közvetlenül a csoda után festettek, és a templom elkészültekor szállítottak ide. Az egyik kápolnában található a csoda ágya, egy 14. századi kórházi ágy. A mellékoltárokon Giovan Battista Naldini Alexandriai Szent Katalinja és Alessandro Fei Mennybevétele függ.
A történet 1336-ban kezdődik, a Santi Donnino e Lorenzo kórházban. Egy ott ápolt lány a hívők szerint a Szűzanya közbenjárására meggyógyult; a szobát oratóriummá alakították, és egy festő, akit azóta 1336-os Mesterként ismernek, odafestette a Madonnát úgy, ahogyan a betegnek megjelent.
Az ágy egy másik történetet is mesél. Egy jótevő, Giovanni di Matteo Gualdimari ajándéka volt, aki 1330-ban egyszemélyes ágyakkal látta el a kórházat a szokásos padok helyett, ahol sok beteg aludt együtt. Az ágytámlákon még ma is olvashatók két halott imái az 1336-os és az 1337-es évszámmal.
1469-ben a Népi Tanács nagy összeget szavazott meg, és az oratórium helyén felépült a templom. Az építész valószínűleg a pistoiai Ventura Vitoni volt, nem pedig a firenzei Michelozzo, akinek sokáig tulajdonították.
Mellette ágostonos apácák kolostora jött létre. A 18. század végén Scipione de' Ricci püspök megszüntette az épületegyüttest, amely az Ospedale del Ceppóhoz került; a templom a 20. század közepe táján lett ismét plébániatemplom. A templomban a pistoiai Filippo és Antonio Tronci 1755-ös orgonája szól.
Kívülről puritán: egyszerű kapuzata van, melynek szárait gyertyatartó-díszek (candelabrumok) borítják, fölötte pedig egy nagy lunetta látható a község címerével. Belül az egyhajós tér kazettás mennyezetű, és egy olyan tágas kórusban végződik, hogy önálló épületnek tűnik; ihletét a firenzei Brunelleschi-féle Pazzi-kápolna adta.
A főoltáron áll a Madonna a gyermekkel című 14. századi freskó, amelyet közvetlenül a csoda után festettek, és a templom elkészültekor szállítottak ide. Az egyik kápolnában található a csoda ágya, egy 14. századi kórházi ágy. A mellékoltárokon Giovan Battista Naldini Alexandriai Szent Katalinja és Alessandro Fei Mennybevétele függ.
A történet 1336-ban kezdődik, a Santi Donnino e Lorenzo kórházban. Egy ott ápolt lány a hívők szerint a Szűzanya közbenjárására meggyógyult; a szobát oratóriummá alakították, és egy festő, akit azóta 1336-os Mesterként ismernek, odafestette a Madonnát úgy, ahogyan a betegnek megjelent.
Az ágy egy másik történetet is mesél. Egy jótevő, Giovanni di Matteo Gualdimari ajándéka volt, aki 1330-ban egyszemélyes ágyakkal látta el a kórházat a szokásos padok helyett, ahol sok beteg aludt együtt. Az ágytámlákon még ma is olvashatók két halott imái az 1336-os és az 1337-es évszámmal.
1469-ben a Népi Tanács nagy összeget szavazott meg, és az oratórium helyén felépült a templom. Az építész valószínűleg a pistoiai Ventura Vitoni volt, nem pedig a firenzei Michelozzo, akinek sokáig tulajdonították.
Mellette ágostonos apácák kolostora jött létre. A 18. század végén Scipione de' Ricci püspök megszüntette az épületegyüttest, amely az Ospedale del Ceppóhoz került; a templom a 20. század közepe táján lett ismét plébániatemplom. A templomban a pistoiai Filippo és Antonio Tronci 1755-ös orgonája szól.