Leírás
A Santa Barbara-erőd Pistoia nagy Medici-erődítménye a városfalak délkeleti sarkában: téglából épült négyszög, sarkain bástyákkal, lejtős falakkal és belül egy fegyvergyakorló térrel. Inkább azért épült, hogy kordában tartsa a pistoiaiakat, mint hogy megvédje őket.
Elsősorban az összhatás érdemel figyelmet: a mintegy 11 méter magas lejtős falak, a bástyák oldalában nyíló ágyúlőrések, a ferde mellvédek és a függönyfal közepén álló nagy kapu. Semmi díszítés: ez "katonás" építészet, ahogyan I. Cosimo katonai stílusa megkövetelte.
Belül nyílik a fegyvergyakorló tér. A reneszánsz falak fölé emelkedik a középkori donjon, a korábbi erődből meglehetősen épen maradt nagy torony, a többi toronyból pedig néhány nyom is megmaradt.
Ezt a régebbi erődöt a firenzeiek építették 1331-ben, Szent Barnabás egyik kápolnája közelében, innen kapta első nevét. 1343-ban a pistoiaiak megtorlásul lerombolták. A Santa Barbara név csak később jelent meg.
1539-ben I. Cosimo de' Medici Nanni Unghero tervei alapján újjáépíttette, a munkákat Giovan Battista Bellucci vezette. A cél a város harcias hajlamainak megfékezése volt. Később Bernardo Buontalenti kibővítette a magot, és egy új védművel kötötte össze a városfalakkal.
A lőfegyverek megjelenésével a magas tornyok célponttá váltak: leszállították a csúcsokat, megszüntették az éles sarkokat. Az erőd tornyát megkímélték és kibővítették, csupán a tetején lévő konzolokat veszítette el, a város kilátását eltakaró San Paolo és San Pier Maggiore harangtornyait viszont megcsonkították.
Az erőd egész története során egyetlen ostromot élt át 1643-ban, amikor a Barberini-csapatok megtámadták Pistoiát, de visszaverték őket.
Lipót Péter 1774-ben lefegyverezte; ezután laktanya, katonai börtön és sorozóhivatal lett. 1944-ben ezeken a falak között a németek kivégeztek négy fiatal pistoiait.
Az erőd állami tulajdonban van, a toszkánai állami múzeumok része, amelyeket a Regionális Múzeumigazgatóság (Direzione regionale Musei) működtet.
Elsősorban az összhatás érdemel figyelmet: a mintegy 11 méter magas lejtős falak, a bástyák oldalában nyíló ágyúlőrések, a ferde mellvédek és a függönyfal közepén álló nagy kapu. Semmi díszítés: ez "katonás" építészet, ahogyan I. Cosimo katonai stílusa megkövetelte.
Belül nyílik a fegyvergyakorló tér. A reneszánsz falak fölé emelkedik a középkori donjon, a korábbi erődből meglehetősen épen maradt nagy torony, a többi toronyból pedig néhány nyom is megmaradt.
Ezt a régebbi erődöt a firenzeiek építették 1331-ben, Szent Barnabás egyik kápolnája közelében, innen kapta első nevét. 1343-ban a pistoiaiak megtorlásul lerombolták. A Santa Barbara név csak később jelent meg.
1539-ben I. Cosimo de' Medici Nanni Unghero tervei alapján újjáépíttette, a munkákat Giovan Battista Bellucci vezette. A cél a város harcias hajlamainak megfékezése volt. Később Bernardo Buontalenti kibővítette a magot, és egy új védművel kötötte össze a városfalakkal.
A lőfegyverek megjelenésével a magas tornyok célponttá váltak: leszállították a csúcsokat, megszüntették az éles sarkokat. Az erőd tornyát megkímélték és kibővítették, csupán a tetején lévő konzolokat veszítette el, a város kilátását eltakaró San Paolo és San Pier Maggiore harangtornyait viszont megcsonkították.
Az erőd egész története során egyetlen ostromot élt át 1643-ban, amikor a Barberini-csapatok megtámadták Pistoiát, de visszaverték őket.
Lipót Péter 1774-ben lefegyverezte; ezután laktanya, katonai börtön és sorozóhivatal lett. 1944-ben ezeken a falak között a németek kivégeztek négy fiatal pistoiait.
Az erőd állami tulajdonban van, a toszkánai állami múzeumok része, amelyeket a Regionális Múzeumigazgatóság (Direzione regionale Musei) működtet.