Leírás
Pistoia városfalai három körből álltak, amelyek a középkor folyamán először körülzárták, majd kibővítették a várost. A legrégebbi körből az utcák vonalvezetésében maradtak nyomok, a legutolsóból, a tizennegyedik századiból pedig több szakasz is fennmaradt a belvárost övező körutak mentén.
A legjobban látható szakasz a harmadik körhöz tartozik, a viale Matteotti és a viale Arcadia mentén. A falak mintegy tizenöt méter magasak voltak, az aljuknál három méter, a tetejükön másfél méter vastagok, ahol az őrjárati út húzódott.
A körúton végigsétálva nagy bástyákba ütközöl, amelyeket a tizenötödik és a tizenhatodik század között építettek a kapuk védelmére: az Ambrogi Lucca felé, a Thyrion a Porta al Borgónál, a Sandraccia pedig a Porta San Marcónál áll. A legerősebb védmű a Santa Barbara-erőd volt a Porta Carratica mellett.
A négy kapu a főbb utakra nézett: Firenze, Lucca, a hegyvidék és Prato felé. Nevük ma is él a négy városnegyedben, amelyek a Giostra dell'Orso, a Medvelovagi torna során mérik össze erejüket.
Az első kört a langobárdok építették Desiderius király parancsára a római fal maradványaira: alig kilenc hektárt zárt körül a mai Piazza del Duomo körül. A tizenkettedik századi második körnek hatvan tornya és a patakokból táplált széles árkai voltak.
A kapukat napnyugtakor zárták be a dóm harangjának szavára. Akinek el kellett késnie, annak hallatnia kellett magát, akár úgy, hogy kövekkel dobálta a kapuszárnyakat. Innen ered az „essere alla porta coi sassi”, vagyis „kövekkel a kapunál lenni” szólás, amely a mindennapi nyelvben máig megmaradt.
A harmadik kört 1306 után emelték, miután a firenzeiek lerombolták az előzőt. A Brana és az Ombrone által táplált árkok vették körül, és soha nem foglalták el.
A modern kor győzte le. 1909-ben megszüntették a vámhatárt, a kapukat pedig, amelyeket már csak útban lévő romoknak tartottak, 1910 és 1925 között egymás után lebontották.
A legjobban látható szakasz a harmadik körhöz tartozik, a viale Matteotti és a viale Arcadia mentén. A falak mintegy tizenöt méter magasak voltak, az aljuknál három méter, a tetejükön másfél méter vastagok, ahol az őrjárati út húzódott.
A körúton végigsétálva nagy bástyákba ütközöl, amelyeket a tizenötödik és a tizenhatodik század között építettek a kapuk védelmére: az Ambrogi Lucca felé, a Thyrion a Porta al Borgónál, a Sandraccia pedig a Porta San Marcónál áll. A legerősebb védmű a Santa Barbara-erőd volt a Porta Carratica mellett.
A négy kapu a főbb utakra nézett: Firenze, Lucca, a hegyvidék és Prato felé. Nevük ma is él a négy városnegyedben, amelyek a Giostra dell'Orso, a Medvelovagi torna során mérik össze erejüket.
Az első kört a langobárdok építették Desiderius király parancsára a római fal maradványaira: alig kilenc hektárt zárt körül a mai Piazza del Duomo körül. A tizenkettedik századi második körnek hatvan tornya és a patakokból táplált széles árkai voltak.
A kapukat napnyugtakor zárták be a dóm harangjának szavára. Akinek el kellett késnie, annak hallatnia kellett magát, akár úgy, hogy kövekkel dobálta a kapuszárnyakat. Innen ered az „essere alla porta coi sassi”, vagyis „kövekkel a kapunál lenni” szólás, amely a mindennapi nyelvben máig megmaradt.
A harmadik kört 1306 után emelték, miután a firenzeiek lerombolták az előzőt. A Brana és az Ombrone által táplált árkok vették körül, és soha nem foglalták el.
A modern kor győzte le. 1909-ben megszüntették a vámhatárt, a kapukat pedig, amelyeket már csak útban lévő romoknak tartottak, 1910 és 1925 között egymás után lebontották.