Leírás
A Marino Marini Múzeum az a múzeum, amelyet Pistoia a város leghíresebb XX. századi szobrászának szentelt. A belváros szívében, a Palazzo del Tauban kapott helyet, a Sant'Antonio Abate egykori, XIV. századi kolostorában. Szobrok, rajzok, metszetek és festmények mutatják be a teljes életművet, a legkorábbi alkotásoktól az utolsókig.
Marini életművének középpontjában a lovasok állnak: ez a sorozat vitte el Marinit a világ múzeumaiba. Az ember és a ló párosát évtizedeken át újra meg újra megformálta. Az ihletet a bambergi dóm kőlovasa adta, amelyet 1934-ben látott Németországban, valamint Piero della Francesca tanulmányozása.
A lovasok mellett női alakok is szerepelnek, például a Pomonák, valamint az 1938-as Fiatal lány, amely az alapítvány tulajdona. A háború utáni Csodák sorozatban a ló felágaskodik vagy a földre zuhan, a lovas pedig már nem tudja irányítani: Marini így beszél egy világról, amely elvesztette a harmóniáját.
Ne hagyd ki a festményeket sem: Marini fiatalon festett, majd az 1950-es években újra elővette ecsetet élénk színekkel és geometrikus formákkal, egyszínű hátterek előtt. A témák ugyanazok, mint a szobrain: a cirkusz, a lovasok, a táncosnők.
A múzeum a művész saját döntéséből született. 1979-ben Marini elhatározta, hogy szülővárosára hagyja teljes archívumát: rajzokat, metszeteket, egy szakkönyvtárat és kisebb műveket, valamint fotó- és videótárat. Így jött létre a nevét viselő dokumentációs központ.
1983-ban a felesége, Mercedes, akit Marinának hívtak, kezdeményezésére a város létrehozta a Marino Marini Alapítványt, amelynek 2008-ban bekövetkezett haláláig ő volt az elnöke. Ma az alapítvány az egyetlen elismert szervezet, amely hitelesítheti a szobrász műveit.
Marini 1901-ben született Pistoiában. Volt egy ikertestvére, Egle, aki festő és költő volt, vele együtt iratkozott be a firenzei Képzőművészeti Akadémiára. További, a városnak adományozott szobrai a Palazzo Comunale előcsarnokában és a Palazzo Pretorióban láthatók. A múzeum átriumában koncerteket, előadásokat és beszélgetéseket is tartanak.
Marini életművének középpontjában a lovasok állnak: ez a sorozat vitte el Marinit a világ múzeumaiba. Az ember és a ló párosát évtizedeken át újra meg újra megformálta. Az ihletet a bambergi dóm kőlovasa adta, amelyet 1934-ben látott Németországban, valamint Piero della Francesca tanulmányozása.
A lovasok mellett női alakok is szerepelnek, például a Pomonák, valamint az 1938-as Fiatal lány, amely az alapítvány tulajdona. A háború utáni Csodák sorozatban a ló felágaskodik vagy a földre zuhan, a lovas pedig már nem tudja irányítani: Marini így beszél egy világról, amely elvesztette a harmóniáját.
Ne hagyd ki a festményeket sem: Marini fiatalon festett, majd az 1950-es években újra elővette ecsetet élénk színekkel és geometrikus formákkal, egyszínű hátterek előtt. A témák ugyanazok, mint a szobrain: a cirkusz, a lovasok, a táncosnők.
A múzeum a művész saját döntéséből született. 1979-ben Marini elhatározta, hogy szülővárosára hagyja teljes archívumát: rajzokat, metszeteket, egy szakkönyvtárat és kisebb műveket, valamint fotó- és videótárat. Így jött létre a nevét viselő dokumentációs központ.
1983-ban a felesége, Mercedes, akit Marinának hívtak, kezdeményezésére a város létrehozta a Marino Marini Alapítványt, amelynek 2008-ban bekövetkezett haláláig ő volt az elnöke. Ma az alapítvány az egyetlen elismert szervezet, amely hitelesítheti a szobrász műveit.
Marini 1901-ben született Pistoiában. Volt egy ikertestvére, Egle, aki festő és költő volt, vele együtt iratkozott be a firenzei Képzőművészeti Akadémiára. További, a városnak adományozott szobrai a Palazzo Comunale előcsarnokában és a Palazzo Pretorióban láthatók. A múzeum átriumában koncerteket, előadásokat és beszélgetéseket is tartanak.