Leírás
A San Desiderio-oratórium egy egykori bencés kolostor temploma a pistoiai belváros szívében, a via dei Laudesin: kicsi, ma már megszentelés nélküli terem, amely egyetlen nagy, 16. századi freskó miatt megér egy megállót.
A hátsó fal teljes felületét a San Desiderio és a tízezer vértanú mártíromsága foglalja el, amelyet Sebastiano Vini, ismertebb nevén il Veronese festett az 1570-es évek elején az Amati család megbízásából.
A templom már 1084-ben szerepel az írott forrásokban. 1450-ben a kolostor a Compagnia dei Disciplinatihoz, majd egy ferences közösséghez került; 1786-ban feloszlatták, és éppen az Amati család vásárolta meg.
Magasan egykor fából készült mennyezet volt, nyolc 17. századi firenzei festő vásznával, köztük Passignano, Francesco Curradi és Matteo Rosselli művével: ez ma már nem létezik. Az oratórium ma állami műemlék, a Kulturális Minisztérium múzeumainak kezelésében áll.
A hátsó fal teljes felületét a San Desiderio és a tízezer vértanú mártíromsága foglalja el, amelyet Sebastiano Vini, ismertebb nevén il Veronese festett az 1570-es évek elején az Amati család megbízásából.
A templom már 1084-ben szerepel az írott forrásokban. 1450-ben a kolostor a Compagnia dei Disciplinatihoz, majd egy ferences közösséghez került; 1786-ban feloszlatták, és éppen az Amati család vásárolta meg.
Magasan egykor fából készült mennyezet volt, nyolc 17. századi firenzei festő vásznával, köztük Passignano, Francesco Curradi és Matteo Rosselli művével: ez ma már nem létezik. Az oratórium ma állami műemlék, a Kulturális Minisztérium múzeumainak kezelésében áll.