Leírás
A Palazzo Fabroni Pistoia kortárs művészeti múzeuma, egy nemesi palotában, a Sant'Andrea-plébániatemplommal szemben. Állandó gyűjteménye azoknak a művészeknek az adományaiból született, akik itt kiállítottak, az Arte Poverától a minimal artig, emellett időszaki kiállításoknak is otthont ad. A termek egy igazi nemesi ház termei, nem pedig erre a célra épült múzeumé.
A séta az első emeleten kezdődik, a nagy, kétszintes magasságú csarnok körül, ahol a falakon Claudio Parmiggiani Scultura d'ombra (Árnyékszobor) című műve uralkodik. Az első termeket három pistoiai művésznek szentelték: Mario Nigrónak, Gualtiero Nativinek és Agenore Fabbrinek, akik az absztrakt és az informel művészet területén alkottak.
Az egyik terem teljes egészében Fernando Melanié, a pistoiai művészé, aki az absztrakció szinte minden útját bejárta, a szürrealizmustól az Arte Poveráig: itt láthatók a legnagyobb művei és néhány olyan terv, amely nem fért el a Corso Gramsci-n álló otthonában és műtermében.
Ezután azok az alkotások következnek, amelyeket 1990 óta a kiállító művészek ajándékoztak a városnak: utazás az Arte Poverától a konceptuális művészetig, a minimal arttól a vizuális költészetig, olyan nevek társaságában, mint Jannis Kounellis, Enrico Castellani, Luciano Fabro és Daniel Spoerri.
Az első emeleti egyik terem Aurelio Amendola fotóművész művészportréinak van szentelve, amelyeket 2011-ben adományozott: Burri, De Chirico, Marini, Warhol. A séta Mario Carnicelli Palmiro Togliatti 1964-es temetéséről készült fotóival és Federico Gori egy kifejezetten a teremre tervezett installációjával zárul.
Az épület története messzire nyúlik vissza. 1353-ban „palagio” néven említik; az évek során a Dondori család vásárolta meg, és toronyházra emlékeztetett, a család közel három évszázadig lakta. 1620-ban a Fabroni család örököseihez került, akik tetőtől talpig felújíttatták.
A hátsó oldalon összefüggő árkádsor nyílik a kertre, amely a városi háznak vidéki villa hangulatát adta.
A görbülő, firenzei manierista stílusú homlokzaton az ablakok három sorának mind más a timpanonja, a kapu fölött pedig a család három kalapácsot ábrázoló címere látható. A Fabroni család a 19. század elejéig lakta, majd az utolsó tulajdonos vejéhez, Mazzarosa márkihoz került, akinek lányai 1861-ben eladták a városnak.
Volt itt alprefektúra, 1928 és 1945 között a fasiszta szövetség székhelye, majd húsz évig általános iskola. Hosszas felújítás után 1990 óta ez a kortárs vizuális művészetek központja.
Ne hagyd ki
• Parmiggiani Scultura d'ombra című művét.
• Fernando Melani termét.
• Amendola portréit.
• A kertre nyíló árkádsort.
Tudtad?
• A csarnok fölött a második emeletet összekötő folyosó mai szőnyegfutója falrészeket és terrakotta ablakokat mutat, talán az egykori palagióból.
• A nagy központi csarnokot csak a 19. század végén alakították ki.
A séta az első emeleten kezdődik, a nagy, kétszintes magasságú csarnok körül, ahol a falakon Claudio Parmiggiani Scultura d'ombra (Árnyékszobor) című műve uralkodik. Az első termeket három pistoiai művésznek szentelték: Mario Nigrónak, Gualtiero Nativinek és Agenore Fabbrinek, akik az absztrakt és az informel művészet területén alkottak.
Az egyik terem teljes egészében Fernando Melanié, a pistoiai művészé, aki az absztrakció szinte minden útját bejárta, a szürrealizmustól az Arte Poveráig: itt láthatók a legnagyobb művei és néhány olyan terv, amely nem fért el a Corso Gramsci-n álló otthonában és műtermében.
Ezután azok az alkotások következnek, amelyeket 1990 óta a kiállító művészek ajándékoztak a városnak: utazás az Arte Poverától a konceptuális művészetig, a minimal arttól a vizuális költészetig, olyan nevek társaságában, mint Jannis Kounellis, Enrico Castellani, Luciano Fabro és Daniel Spoerri.
Az első emeleti egyik terem Aurelio Amendola fotóművész művészportréinak van szentelve, amelyeket 2011-ben adományozott: Burri, De Chirico, Marini, Warhol. A séta Mario Carnicelli Palmiro Togliatti 1964-es temetéséről készült fotóival és Federico Gori egy kifejezetten a teremre tervezett installációjával zárul.
Az épület története messzire nyúlik vissza. 1353-ban „palagio” néven említik; az évek során a Dondori család vásárolta meg, és toronyházra emlékeztetett, a család közel három évszázadig lakta. 1620-ban a Fabroni család örököseihez került, akik tetőtől talpig felújíttatták.
A hátsó oldalon összefüggő árkádsor nyílik a kertre, amely a városi háznak vidéki villa hangulatát adta.
A görbülő, firenzei manierista stílusú homlokzaton az ablakok három sorának mind más a timpanonja, a kapu fölött pedig a család három kalapácsot ábrázoló címere látható. A Fabroni család a 19. század elejéig lakta, majd az utolsó tulajdonos vejéhez, Mazzarosa márkihoz került, akinek lányai 1861-ben eladták a városnak.
Volt itt alprefektúra, 1928 és 1945 között a fasiszta szövetség székhelye, majd húsz évig általános iskola. Hosszas felújítás után 1990 óta ez a kortárs vizuális művészetek központja.
Ne hagyd ki
• Parmiggiani Scultura d'ombra című művét.
• Fernando Melani termét.
• Amendola portréit.
• A kertre nyíló árkádsort.
Tudtad?
• A csarnok fölött a második emeletet összekötő folyosó mai szőnyegfutója falrészeket és terrakotta ablakokat mutat, talán az egykori palagióból.
• A nagy központi csarnokot csak a 19. század végén alakították ki.