Leírás
A Palazzo Panciatichi, amelyet a pistoiaiak Palazzo del Balìnak hívnak, Pistoia egyetlen megmaradt középkori magánpalotája a Via Cavour és a Via Panciatichi sarkán. Háromszintes kőtömb masszív ívekre építve, a 14. században épült a város leghatalmasabb családjának megerősített házaként.
Elsősorban a keresztosztású ablakokat érdemes megnézni. Évszázadokon át azt hitték, hogy a 16. században építették hozzá őket; az 1960-as évek restaurálása kimutatta, hogy gótikusak és eredetiek. A 14. századi Közép-Itáliában egyedülállónak számítanának.
A magyarázat Franciaországban keresendő. Vinciguerra Panciatichi, aki 1320 körül kezdte építeni a palotát, gazdag bankár és száműzött volt, aki az Alpokon túl szerzett vagyont, és Avignonban élt, ahol ilyen ablakok mindennaposak voltak.
A tetőn egy nagy, reneszánsz kő- és faperem fut végig; csak a keleti oldalon maradt meg néhány gibelin-... pontosabban guelf fecskefarkú párkánykő, amely egykor az egész épületet koronázta. Bent magas oszlopcsarnok található egy gyepes udvar körül, egy kőlépcső és egy kazettás mennyezetű nagyterem.
E falak között neves vendégek szálltak meg: V. Sándor pápa 1409 novembere és 1410 februárja között, valamint Lorenzo il Magnifico családja 1478-ban, udvarának tagjaival, például Polizianóval együtt, menekülve a Firenzét sújtó pestis elől. A 20. század elején viszont az árkád alatt működött a város egyik első mozija, az Excelsior.
1500. augusztus 18-án, a városi pártok közötti harcok idején az ellenséges Cancellieri család elfoglalta a palotát, és felgyújtotta. Az 1509-ben befejezett helyreállítást Ventura Vitoni, a kor legjelentősebb pistoiai építésze irányította, és az erődöt reneszánsz lakóhellyé alakította.
1579-ben a palota a Cellesi család tulajdonába került, akik elnyerték a Szent István-rend balìjának (bailiffjének) címét: innen ered a népszerű neve.
Az 1943. október 24-i bombázás az egész déli szárnyat elpusztította; évekig tartó elhagyatottság után az 1964 és 1967 közötti munkálatok eredeti vonalai szerint építették újjá. A palotában irodák, magánrendelők és a tartományi tanács működnek.
Elsősorban a keresztosztású ablakokat érdemes megnézni. Évszázadokon át azt hitték, hogy a 16. században építették hozzá őket; az 1960-as évek restaurálása kimutatta, hogy gótikusak és eredetiek. A 14. századi Közép-Itáliában egyedülállónak számítanának.
A magyarázat Franciaországban keresendő. Vinciguerra Panciatichi, aki 1320 körül kezdte építeni a palotát, gazdag bankár és száműzött volt, aki az Alpokon túl szerzett vagyont, és Avignonban élt, ahol ilyen ablakok mindennaposak voltak.
A tetőn egy nagy, reneszánsz kő- és faperem fut végig; csak a keleti oldalon maradt meg néhány gibelin-... pontosabban guelf fecskefarkú párkánykő, amely egykor az egész épületet koronázta. Bent magas oszlopcsarnok található egy gyepes udvar körül, egy kőlépcső és egy kazettás mennyezetű nagyterem.
E falak között neves vendégek szálltak meg: V. Sándor pápa 1409 novembere és 1410 februárja között, valamint Lorenzo il Magnifico családja 1478-ban, udvarának tagjaival, például Polizianóval együtt, menekülve a Firenzét sújtó pestis elől. A 20. század elején viszont az árkád alatt működött a város egyik első mozija, az Excelsior.
1500. augusztus 18-án, a városi pártok közötti harcok idején az ellenséges Cancellieri család elfoglalta a palotát, és felgyújtotta. Az 1509-ben befejezett helyreállítást Ventura Vitoni, a kor legjelentősebb pistoiai építésze irányította, és az erődöt reneszánsz lakóhellyé alakította.
1579-ben a palota a Cellesi család tulajdonába került, akik elnyerték a Szent István-rend balìjának (bailiffjének) címét: innen ered a népszerű neve.
Az 1943. október 24-i bombázás az egész déli szárnyat elpusztította; évekig tartó elhagyatottság után az 1964 és 1967 közötti munkálatok eredeti vonalai szerint építették újjá. A palotában irodák, magánrendelők és a tartományi tanács működnek.