Leírás
A Palazzo Pretorio Pistoia bírósági épülete a Piazza del Duomón: a középkor óta itt szolgáltatják az igazságot, a homlokzatot és az udvart pedig azok címerei borítják, akik ezt tették.
Az igazi látványosság a címerek sokasága: kőből, márványból, mázas terrakottából és festett formában készült pajzsok, amelyeket a podestàk, a firenzei megbízottak és a többi itt működő bíró hagyott hátra. Sok címerhez felirat tartozik, rajta az illető nevével és hivatali éveivel.
Az udvaron az árkádsor falait arabeszkmintás alapra festett pajzsok díszítik, hol vörösek, hol kékek. A nagy bejárati ív fölött két oroszlán tart egy-egy fehér pajzsot piros kereszttel; a túloldalon felhők között angyalok tartják a pajzsokat.
Figyeld meg a 16. század elejéről származó kőszékeket is: itt ültek a bírák, hiszen az udvaron zajlottak a nyilvános perek, mindenki szeme láttára.
A középkori külső azonban jórészt 19. századi. 1842 és 1846 között Giuseppe Faldi tervei alapján bővítették az épületet a szomszédos házak beolvasztásával, egy emelettel magasabbra húzták ikerablakokkal, a homlokzatot pedig kőutánzatú vakolattal látták el.
Tudatos döntés volt: a Risorgimento idején a város legdicsőbb korszakát akarták felidézni. Az udvar címereit befejező festők néhány jelenetet is hozzáadtak Pistoia aranykoraiból.
Hogy eredetileg ki tervezte, nem tudni. Andrea Pisano nem lehetett, bár néhányan neki tulajdonították: 1345-ben halt meg, huszonkét évvel azelőtt, hogy felmerült volna a podestà palotájának építése. Valószínűbb Cellino di Nese sienai mester, aki 1337-ben megalkotta Cino da Pistoia mester kenotáfiumát.
1816-tól a palota a kollegiális bíróságnak, 1838-tól pedig az elsőfokú bíróságnak adott otthont. Az első emeleti nagy terem ma is a tárgyalóterem.
Az igazi látványosság a címerek sokasága: kőből, márványból, mázas terrakottából és festett formában készült pajzsok, amelyeket a podestàk, a firenzei megbízottak és a többi itt működő bíró hagyott hátra. Sok címerhez felirat tartozik, rajta az illető nevével és hivatali éveivel.
Az udvaron az árkádsor falait arabeszkmintás alapra festett pajzsok díszítik, hol vörösek, hol kékek. A nagy bejárati ív fölött két oroszlán tart egy-egy fehér pajzsot piros kereszttel; a túloldalon felhők között angyalok tartják a pajzsokat.
Figyeld meg a 16. század elejéről származó kőszékeket is: itt ültek a bírák, hiszen az udvaron zajlottak a nyilvános perek, mindenki szeme láttára.
A középkori külső azonban jórészt 19. századi. 1842 és 1846 között Giuseppe Faldi tervei alapján bővítették az épületet a szomszédos házak beolvasztásával, egy emelettel magasabbra húzták ikerablakokkal, a homlokzatot pedig kőutánzatú vakolattal látták el.
Tudatos döntés volt: a Risorgimento idején a város legdicsőbb korszakát akarták felidézni. Az udvar címereit befejező festők néhány jelenetet is hozzáadtak Pistoia aranykoraiból.
Hogy eredetileg ki tervezte, nem tudni. Andrea Pisano nem lehetett, bár néhányan neki tulajdonították: 1345-ben halt meg, huszonkét évvel azelőtt, hogy felmerült volna a podestà palotájának építése. Valószínűbb Cellino di Nese sienai mester, aki 1337-ben megalkotta Cino da Pistoia mester kenotáfiumát.
1816-tól a palota a kollegiális bíróságnak, 1838-tól pedig az elsőfokú bíróságnak adott otthont. Az első emeleti nagy terem ma is a tárgyalóterem.