Leírás
A Piazza della Sala Pistoia piaci tere, egy ugrásra a Piazza del Duomótól: zöldség- és gyümölcsárusok standjai, körülötte üzletek, középen pedig egy márvány kút, tetején egy kis oroszlánnal.
A név nagyon régi. A langobárd korban itt állt a gasztald palotája; ő volt az a tisztviselő, aki a király nevében kormányzott, és langobárdul a "sala" éppen palotát jelentett. Az épületből semmi sem maradt, de a név megmaradt a térnek.
A tér főszereplője a Pozzo del Leoncino: kerek márvány mellvéd, két oszlop és egy fehér-zöld sávos, címerekkel díszített architráv. A tetején ül a Marzocco, Firenze oroszlánja, mancsát Pistoia sakktáblamintás címerén tartva.
Érdemes végigsétálni a környező utcákban is, amelyek még ma is a régi mesterségek nevét viselik: via del Cacio (sajt), via dei Fabbri (kovácsok), via degli Orafi (ötvösök). A via del Lastrone a nagy kőlapra emlékeztet, amelyen a halat árulták egy mára eltűnt árkád alatt.
A piacnak mindig szigorú szabályai voltak. 1451-ben megtiltották az állatok szabadtéri levágását, és a környéken mészárszékeket építettek; addig a kútba dobálták a húshulladékot is. A következő évben kövezték ki a teret.
Az oroszlán 1529-ben került ide, hogy mindenkinek emlékeztetőül szolgáljon: Pistoia ekkor már végleg Firenze uralma alatt állt. A kút azóta viseli az oroszlán nevét.
A huszadik század kevésbé volt kegyes. Az 1930-as években épült falazott standokat megrongálták a háborús bombázások, 1954-ben pedig a tér közepén vasbetonból épült fedett piac nőtt ki, amelyet a pistoiaiak "il gabbione"-nak, vagyis nagy kalitkának neveztek.
A gabbione sok vitát kavart. 1989-ben lebontották, a kút visszakerült a helyére, a tér pedig visszatért ahhoz, amiben mindig is a legjobb volt: a zöldségárusításhoz a belváros palotái között.
A név nagyon régi. A langobárd korban itt állt a gasztald palotája; ő volt az a tisztviselő, aki a király nevében kormányzott, és langobárdul a "sala" éppen palotát jelentett. Az épületből semmi sem maradt, de a név megmaradt a térnek.
A tér főszereplője a Pozzo del Leoncino: kerek márvány mellvéd, két oszlop és egy fehér-zöld sávos, címerekkel díszített architráv. A tetején ül a Marzocco, Firenze oroszlánja, mancsát Pistoia sakktáblamintás címerén tartva.
Érdemes végigsétálni a környező utcákban is, amelyek még ma is a régi mesterségek nevét viselik: via del Cacio (sajt), via dei Fabbri (kovácsok), via degli Orafi (ötvösök). A via del Lastrone a nagy kőlapra emlékeztet, amelyen a halat árulták egy mára eltűnt árkád alatt.
A piacnak mindig szigorú szabályai voltak. 1451-ben megtiltották az állatok szabadtéri levágását, és a környéken mészárszékeket építettek; addig a kútba dobálták a húshulladékot is. A következő évben kövezték ki a teret.
Az oroszlán 1529-ben került ide, hogy mindenkinek emlékeztetőül szolgáljon: Pistoia ekkor már végleg Firenze uralma alatt állt. A kút azóta viseli az oroszlán nevét.
A huszadik század kevésbé volt kegyes. Az 1930-as években épült falazott standokat megrongálták a háborús bombázások, 1954-ben pedig a tér közepén vasbetonból épült fedett piac nőtt ki, amelyet a pistoiaiak "il gabbione"-nak, vagyis nagy kalitkának neveztek.
A gabbione sok vitát kavart. 1989-ben lebontották, a kút visszakerült a helyére, a tér pedig visszatért ahhoz, amiben mindig is a legjobb volt: a zöldségárusításhoz a belváros palotái között.