Leírás
A Teatro Manzoni Pistoia olasz típusú színháza a Corso Gramscin: az 1694-ben megnyílt, páholyos nézőtér több mint háromszáz éves múltra tekint vissza, és ma is a város színházi életének középpontjában áll.
A nagyjából 836 férőhelyes nézőtér – földszinttel, páholyokkal és karzattal – Pietro Bernardini 1861 és 1864 között kialakított formáját őrzi. A homlokzat 1926-ban készült: bejárati oszlopcsarnok, a főemeleten toszkán oszlopok, a tetején pedig megtört háromszögű timpanon látható.
A színház az Accademia dei Risvegliati-ból nőtt ki, amelyet 1642-ben alapítottak a város kultúrájának „felébresztésére”, a gyapjúmesterek céhének egy posztófeszítő épületében. A 18. században a terem tánciskolaként, sőt biliárdteremként is szolgált; 1755-ben Antonio Galli da Bibbiena alakította át.
1998 óta a Manzoni a Centro Regionale Toscano per la Danza, a Toszkán Regionális Táncközpont otthona. 1909 és 1913 között Antonino Palminteri szinte megszakítás nélkül itt vezényelt, olyan operákat, mint az Aida, az Otello és a Madama Butterfly.
A nagyjából 836 férőhelyes nézőtér – földszinttel, páholyokkal és karzattal – Pietro Bernardini 1861 és 1864 között kialakított formáját őrzi. A homlokzat 1926-ban készült: bejárati oszlopcsarnok, a főemeleten toszkán oszlopok, a tetején pedig megtört háromszögű timpanon látható.
A színház az Accademia dei Risvegliati-ból nőtt ki, amelyet 1642-ben alapítottak a város kultúrájának „felébresztésére”, a gyapjúmesterek céhének egy posztófeszítő épületében. A 18. században a terem tánciskolaként, sőt biliárdteremként is szolgált; 1755-ben Antonio Galli da Bibbiena alakította át.
1998 óta a Manzoni a Centro Regionale Toscano per la Danza, a Toszkán Regionális Táncközpont otthona. 1909 és 1913 között Antonino Palminteri szinte megszakítás nélkül itt vezényelt, olyan operákat, mint az Aida, az Otello és a Madama Butterfly.