Leírás
A Torre del Campanile a pistoiai dóm harangtornya: a székesegyháztól különállóan, a homlokzat bal oldala mellett emelkedik a Piazza del Duomón. A kereszt csúcsáig közel 67 méter magas, így az egész tér meghatározó pontja.
Alulról felfelé érdemes nézni, mert emelkedés közben megváltozik az arca. Az első három emelet tömör és ablaktalan; aztán két emeleten román kori kétosztatú ablakok nyílnak, további háromat pedig egymásra épített loggiák könnyítenek.
A tetején, a kilencedik emeleten található a harangkamra téglából épült toronysisakkal és egy kis templomszerű lámpással. Az utolsó két emeletet fecskefarkú gibellin korona díszíti.
Az anyagok sávokban váltakoznak: zöld szerpentin márvány és helyi mészkő, ettől lesz a torony zöld és világos csíkos. A csúcson lévő loggiák más toszkán tornyokhoz kötik, például a pisai San Nicola-templom tornyához.
A rétegzett megjelenés nem véletlen. Egy sokáig széles körben elfogadott elmélet szerint a harangtorony egy régi langobárd toronyból nőtt ki, amelyet később Giovanni Pisano alakított át, ahogy Vasari elmeséli. A három sáv alulról felfelé langobárd, pisai és pisai–luccai lenne.
Ezt egy szembetűnő részlet is alátámasztja: a torony szokatlanul különválik a San Zeno-dómtól. Az levéltári iratok azonban hiányosak, így a történet továbbra is csak feltételezés.
A toronycsúcsot a késő középkori földrengések után többször újjáépítették. A 20. század eleji helyreállításokkor újra felépítették a sisakot és a lámpást, eltávolították az óralapot, így előbukkantak az első emelet eredeti kétosztatú ablakai.
Odafent hat 19. századi harang szól, amelyeket a pistoiai Terzo Rafanelli öntött, mellettük egy kisebb, régebbi harang is. A csúcson egy parányi kamrában egy 1314-es harang is lóg, Zucchero Lorenzi öntötte: ő üti az órákat több mint hét évszázada.
Alulról felfelé érdemes nézni, mert emelkedés közben megváltozik az arca. Az első három emelet tömör és ablaktalan; aztán két emeleten román kori kétosztatú ablakok nyílnak, további háromat pedig egymásra épített loggiák könnyítenek.
A tetején, a kilencedik emeleten található a harangkamra téglából épült toronysisakkal és egy kis templomszerű lámpással. Az utolsó két emeletet fecskefarkú gibellin korona díszíti.
Az anyagok sávokban váltakoznak: zöld szerpentin márvány és helyi mészkő, ettől lesz a torony zöld és világos csíkos. A csúcson lévő loggiák más toszkán tornyokhoz kötik, például a pisai San Nicola-templom tornyához.
A rétegzett megjelenés nem véletlen. Egy sokáig széles körben elfogadott elmélet szerint a harangtorony egy régi langobárd toronyból nőtt ki, amelyet később Giovanni Pisano alakított át, ahogy Vasari elmeséli. A három sáv alulról felfelé langobárd, pisai és pisai–luccai lenne.
Ezt egy szembetűnő részlet is alátámasztja: a torony szokatlanul különválik a San Zeno-dómtól. Az levéltári iratok azonban hiányosak, így a történet továbbra is csak feltételezés.
A toronycsúcsot a késő középkori földrengések után többször újjáépítették. A 20. század eleji helyreállításokkor újra felépítették a sisakot és a lámpást, eltávolították az óralapot, így előbukkantak az első emelet eredeti kétosztatú ablakai.
Odafent hat 19. századi harang szól, amelyeket a pistoiai Terzo Rafanelli öntött, mellettük egy kisebb, régebbi harang is. A csúcson egy parányi kamrában egy 1314-es harang is lóg, Zucchero Lorenzi öntötte: ő üti az órákat több mint hét évszázada.